Modortalan akrosztichon

(pardon, Anna!)

Még belebékuland a törpe félsz!
Iromba böjti szót korogva kelt,
Nátha, Zsadány, teműr a terpedés,
De zamfirog, de sőt, hodász’, ha kell.

Ejt ederics mögé, ha górba néz –
Nióbeként letorl’ a hű kebel,
Kínt kanavászba olt, csak tökörész,
Idolja tágja míg lenyeldekel.

Bús böde szí herét, szipoly tenyész,
Okány a vész tövén okád epét,
Lőrenyalás okán, a rész s egész

Olajszerű, csinált a szöszkeség,
Németül álmodoz a részeg ész;
Dicső kannás borok – mulatni szép!