Királyrét

Mohos kövek között szalad a Szén-patak,
ökörnyál leng a víz felett, a fák alatt,
s ha föltámad a szél, talán az égbe száll.
Az elhullott magok s ki nem mondott szavak
tavaszt remélve, rőt avarban alszanak,
megyek a tél felé, a nyárnak vége már.

Kerülöm a rosszat, felejtem a jót is
(játszmák, porok, megoldó-képletek),
s válasz csak arra van, mit miért nem lehet.
A „circumdederunt me gemitus mortis”
motyog, makog, sikolt, naponta eltemet,
a fájdalmas élet körülvesz engemet.

Szólj hozzá!