(Szitányi Györgynek) Ha már cserben hagynak a csontok, izmok s megmászhatatlan csúcs a sima járda s a fényt öregkorom homályra váltja és már mindent elejtek, fölborítok s erkölcseimet gyönge test vigyázza s a balsikerre készen áll az indok s fösvényen őrzök emléket, forintot, agyamba s szekrényembe jól bezárva, de minden átvészelt nap újra meglop s […]

(Főleg, mi a nyavalyának?) Mikor rom-házam a fejemre dűl, és nincs öröm már, csak a gond ezer, s kipusztulok magamból legbelül, s szám íze, mint a mandula, keser, szonettet írok kíméletlenül, ahogy a cukrász borhabot kever; cukros rímek, liternyi alliter- áció – és a nyájas seggre ül. Habkönnyű tészta, tiszta bugyborék, jambust dagaszt a szonettírógép, […]

Szonettet írni oly haszontalan, a múzsa sótalan, meddő tehén, örökké ideges, fáradt szegény, hízik és esténként migrénje van. Kínból kikelt rímek szent ligetén unottan átcsoszog rossz mamuszban s az ihlető csók nyomán nem fogan szerelmes költemény, csak kelevény. Egész nap ostobán locsog, fecseg, nem olvas mást, csak lányregényeket, s minden mondata így kezdődik: én. Ruhája […]

„Rossz kapitány rabja lett a jó.” (William Shakespeare) Ripacsoké itt az elismerés, a sarlatán a bölcsön jól mulat és dögletes fekély a tiszta ész s dogma-máglyákon ég az öntudat, a brávo bátor, a csaló merész, az erdőben zsivány mutat utat, a politika emberhúst emészt s ünnepet ül az ordas indulat; és láthatod te is, ha […]

Konczek Jóskának „A kisvárosi Vénusz” örvén Erósz komisz nyila naponta megtalált: és édesmindegy volt, hogy szőke, barna, rőt, imádtam bármelyik, isteni, bamba nőt, kültelki Vénuszt és begyes, belvár babát. Szerettem minden lányt, ahogy friss barna sört a tarhás, ki havert keresve szájat tát. S a nők szívét ha bú keserve járta át, pár öntelt férfinak […]

válasz-kísérletek Horváth Ferenc kétkedéseire* 1, Semmi A semmibe hullnak a percek, évek: kiáltunk a csúcsról a völgybe vissza, a szó szabad még és a lélek tiszta, a mélység büszkeség, játék az élet. Nem kell kapaszkodó, senki se kell még, erős hang, zúgó bariton-kiáltás, nevetséges a sok Canossa-járás, nyűg, félelem, nyavalya – mind nevetség. De lásd, […]