Csináljunk mozgalmat, legyünk a legnagyobb, adószedő, pribék, jattolni kell csupán, s ha kong a kis kolomp hófödte Hargitán, gitározzunk Rilkét, Paulból Saulok! Írjunk szeretettel! Már majdnem sikerült az este, de kedvem geotrop ívelő, s most hallom, szindrómás a marhaagyvelő és macskatáp-ízű a drága csirkesült. Az olvasó profán: ahogy lökik, bután lötyög, próbálkozik, vért pisál és […]

Voltam már mérnök úr, nepper, bakter, paraszt, vigéc, tróger, tanár, „kit tönkretett a gond”, húztam igát, időt, sose sápot, ravaszt, írtam stanzát, tankát, szonettet, disztichont. Fizettem mindenért, megadtam a garast, tiszteltem az igét, amit a bölcs kimond – de csak szósz volt a szó és maszlag a malaszt, s maradtam, ki voltam, ábrándozó bolond. Túléltem […]

Maminak, Papinak és a Lajosoknak Hozom, viszem lestrapált fogkefém, nem pózcsere, csak helyváltoztatás, megvárlak este a Nősök terén, a sör meleg, s a whisky íze más. Megértő vagy, akár a jó papok, morálról és ethoszról prédikálsz, s az asztal alatt combom fogdosod, malaszt, kenettelj, tiszta patronázs. Te sem vagy épp nagy parti, Csárlisén, asszony, gyerek, […]

Zord szél csupálja, tördeli a fákat; olvasni, írni, szólni semmi kedved, a gondolat s a test munkátlan tesped, és mindig így lesz már – gonosz varázslat. Gubbaszt az elme, mint vackán az állat, s hiába háborúk, hiába hírek, ha reklámok közt fagyhalált recsegnek, mit számít már, hogy vége a világnak! Nem érdekel se csőd, se […]

A kertből télakolt a padlizsán. Bogumilföldbe vágyott, azt hiszem, hol minden Ághon líra, dal terem s Árkádia csak egy köpés talán. Kisebbségben élt itt a csórikám, alföldi tótok között, Pilisen és zöld volt még, mint egy ribizliszem kábé úgy június hatodikán. Gané, víz, napsütött az otthona – jól élt, mégse szokott meg itt soha, hegy-völgy […]

Fagylaltot nyal egy ütődött gyerek, lyukas csatorna, sunnyogó salétrom, a műszaki bizó előtti sarkon pénzt pörgetnek kihízott nepperek, a vakolat türelmesen pereg, aláducolva tántorog a balkon, porlik, rohad tovább a húgyszagú rom, egy firka rád rikolt: „Jézus szeret!” A háztetőn egy angyal részeg árnya a sárga füst között halálra szánva, antennák erdejében tévelyeg, puhán leszáll […]

Már mondanád, már reklamálnál, már fölhánytorgatnád a sértést, de csak makogsz, mert éhes a száj s szufla sincs, meggörbedve kétrét. S a végére hiába vágynál, nem halhatsz még, hisz nem is éltél, (szétrágott rég az alkohol bár), bolond vagy, sose vagy te észnél. E szörnyű korban asszisztáltál; ájult néző, saját torodnál, potyanéző – jegyet se […]

A búzatábla porszinű, a sápadt virágú konkoly épp kinyílt, lilája már szürke, rávetődik egy kiszáradt kökénybokor határozatlan árnya. A lázbeteg pipacs – útszéli koldus, a hulló szirmok vércseppként ragyognak, gonosz kis napsugarak, mint egy kórus a kis halottnak – gonoszul dalolnak. Szülőfalum liheg önárnyékában. Dühödt bögölyfalkát ellik a dögkút, üvegcserép a nap a pocsolyában, kiégett […]

Mester, nem illethet téged, csak hódolat; úton és útfelen dörög dicső neved, kinőtted rég’ e szűk Vörösmarty teret, s ezernyi epigon nyáladzva bólogat. Lírád modern, mindent, mi ósdi félrevet: se mért ütem, se rím, se ritka gondolat, unottan besöpörsz zsugát és bókokat, magabízón nyomulsz, kaszálsz, amíg lehet. A végén betlizel, csodát hiába vársz, igazolod magad, […]

El kéne menni innen máshová, világot látni, miegymás, csak úgy, mint egy hobó, egy echte vagabund, a szomszédoknak azt se mondva: pá. Felejteni sorra mind, rég megunt igét, igért jót, kamut, öncsalást, és hogy hülyét fed a talár, palást s döglött unalmat, mérget rejt a kút. El kéne menni Queen Maryn, buszon, de persze, communication […]