Impotens lett szegény Bernát, nem dughatja csini Bertát. – Adok egy écát, jegeld a répát – mindig kemény, ha hibernált!

Lökött ángoléknál menő sire Edward Lear; gyomromnak gagyi az, akár ale, akár beer. Kisüstire vágyom, a biscuit nem rágom: limerickben nekem megasztár Bencze Imr’!

(sanda limerick) Hajadba minek a rózsaszín masni, minek a szoknya, bárha arasznyi? Én csak azt szeretném, heverj ide mellém, szeretnék veled meginni egy sört!

Vartyoghat jóanyám váltig, hogy Béla míly csinos, snájdig – borsózik a hátam, ha néha meglátom. Lányszívem Edére vágyik.

Wunderbaum úr fakufár: tré minőség und kamuár. Ám egy nap ráfázott és íme, lássátok, deszka között utazik már

Imádnám én is a szép Afrikát, ha nem köpnék a portul afrikot, mert a számum nem a számom, s nincs ott kisüsti szilva, apricot.

Az n + 1. napon látta Isten, hogy a dolgok milyen szarul mennek itt lenn: berágott, nem csoda, égett is Sodoma. Példás a büntetés – aztán maradt minden. ***

Beduin bige volt a kis Lejla – pasi volt elég, annyi, mint a pelyva. Ajtaján tábla volt: mára bezárt a bolt, jöjj vissza holnap! Foglalt e hely ma.

Egy budai hölgy, Emerencia; nyitott volt esze, szíve, puncija, egy párkereső hirdetésben kínálta bájait eképpen: van rólam bőven referencia.

(Mayának) Épp csak kinyíltunk, s a tünde tavasz után hol maradt a nyár? (Sarrynak) Boglárkalepke táncol az őszi fényben. Bújj el, jön a tél! (Villányi Juliannának) Illan a harmat, vidorodik már napunk; sehol egy felhő! (Juhász Katinak) Egy piros levél félúton nyár s ősz között tétovázik még. (Szakács Márta-Máriának) Szárnyal a lélek, szárnyal a hársfalevél […]