“A gőg olyan, akár a kelés – belülről ered és kifelé fakad.” (egy Sün & Cen tanítvány az első északi dinasztia korából)

“A diszciplinák egzaktságába vetett hit nem más, mint látens, kollektiv paranoia.” (Szen & csün mester, I.sz.)

“Minél puhább a pöcsöm, annál acélosabb az erkölcsöm.” (Pszeudo-Szün-csen, XXI.sz.).

Holnap politikai demonstrációt kívánok tartani azért a jogomért küzdvén, hogy a túróstésztát is kanállal ehessem! Korábban már kiharcoltam, hogy a mákostésztát, rakottkrumplit és rántott borjúlábat ehetem kanállal, de az átlagember még mindig görbe szemmel néz rám, és a vendéglőben se kapok automatikusan kanalat is, csak ha azt külön kérem! Mi ez, ha nem diszkrimináció, kanalofóbia, […]

piszkozat Munkámat ajánlom Nemes Nagy Ágnes, E. G. Lessing és Ted Lapidus emlékének Mottó „Procul o procul este profani!” „Varium et mutabile semper femina.” (Vergilius) „A spanyolok okosabbnak látszanak, mint amilyenek. A franciák okosabbak, mint amilyennek látszanak. Az olaszok okosaknak látszanak és azok is. A németek butáknak látszanak és azok is.” (Habsburg V. Károly) „Miféle […]

Melyben Borisz a városba migrál A Nap mintha saját hányadékában fetrengett volna a látóhatár peremén, amikor felbukkant Borisz a távolság felé hosszasan nyújtózkodó, vadgesztenyékkel és juharfákkal szegélyezett, sárga keramitkockás úton. Még csak egészen kicsi pontnak látszott, de rövidre nyírott, angol bajszát időről időre megsimítva, tempósan közeledett. Duplatalpú, duplafenekű és duplafedelű, gojzervarrott cipőjének egyenletes koppanásai, mint […]

Egy vacsora viszontagságai némi helytörténettel A fekete vacsorázó falait ébenfa és sűrűszövésű, nehéz, fekete brokát borította. A bútorokat mind feketére pácolták, a mennyezetről fekete csillárok szórták a fekete fényt. Az asztali muzsikát Szerkezeti Lakatos Géza malacbandája szolgáltatta. A prímás oly avatott mestere volt a hangszerének, hogy már akadémista korában, Beethoven Tavaszi szonátájának virtuóz előadása közben […]

Emerson emlékezet Amikor Borisz a fényesre csiszolt és páramentesre törölgetett labradoritpultra tette a kulcsot, a portás kivillantotta két aranyfogát, és bennfentes mosollyal érdeklődött: – Remélem, jól aludt, uram? – Sajnos, a legkevésbé sem, – így Borisz, – Egész éjszaka torkaszakadtából üvöltözött valami megátalkodott madár az ablakom előtti fán. – Nyilván egy szerelmes fülemüle. – Miből […]

Halotti tor Muszáj volt egy újabbat kezdeni, mert az előző fejezetet már mindenki végtelenül unta és én is teljesen belelehetetlenedtem. A kolostorkert árnyékos és csöndes volt. Hogyne lett volna, mikor kartauzi nővérek lakták a zárdát. Déli ostorfák, keleti életfák, mezei szilek, hegyi hársak, szigorú mértani formákra nyírott, féligmeddig kiszáradt élősövények, díszbokrok, fekete kaktuszok és különféle […]

Egy hideg téli reggelen Artivagyok a tűzhely előtt guggolt és teli pofával fújta, szította a tüzet. Egyszercsak boldogan kiáltott föl: – Mester, megvilágosodtam! Szün & Csüng, a bölcs, áldott legyen a lábnyoma, odalépett tanítványához és nyakonzúdította egy dézsa vízzel. – Ég a kabátod, te agyalágyult! – csóválta meg ősz fejét.