Az utca bőre hólyagosra marva, fakult ígéretek, fakó plakátok, betonsilók őrzik az ócskaságot – lenyughat már a Nap, mehet a francba. A fölkelő alkony a Holdra tátog, zölden fölsóhajt egy poros platánfa, csodálja önmagát az utcalámpa, álomra ébrednek ájult akácok. Osonnak fal tövén a vatta-árnyak, szemükben éhség és sunyi alázat – előmerészkednek kis szél-sakálok. Részeg […]

Akác, szamárkenyér, lósóska, mécsvirág, parlagfű, bodza, méh, ecetfa, szarkaláb, csehek, sikér, penész, poloskás szalmazsák, liliom, drogosok, piások, nyúl, kutyák, barack, zsidók, eper, cigányok és mohák, izsóp, dohány, darázs, kamilla és katáng, fehérje, németek, hangyák, üröm, csalán, fehérek, albinók, feketék, bodobács… Fejszét, tüzet, puskát! felaprítva nem árt az útszéli fasor, a játszótéri hárs! Kigyomlált nemzetek, égő […]

(Horváth Ferencnek) Horváth úr, Isten áldjon meg ma is! Osztani, összeadni – marhaság, Rúgjunk be, botladozzon most a (vers)láb, Visítson akrosztichont egy haris! Áldással idd Kecel kannás borát, Tört kedved ápolja Véres Maris, Ha jobban csíped, legyen cannabis, Figyelj azért, ha tudsz és tátsd a szád! Egy hangnyi híja van, hát nem lehet; Röhög tizenhárom […]

Magányomat szövik zugban a pókok, magamban beszélek, magamnak élek, motyogva rámolok, morgok a széknek, akkor is zsémbelek, ha nincsen rá ok, csoszogva járok, mint tétova vének, szürcsölöm a levest, nyammogva rágok, dohogva nézem a bolond világot, későn kelek, korán aludni térek. Nyirok szivárog, megvakul az ablak, „Tebenned bíztunk”- károgják a varjak, a tócsa bőrén esőcsepp-bibircsek, […]

A dívány fölött falranyalt plakát van: a víz smaragd, ég kék, a yachtok úsznak. Mi nem megrögzött utazók vagyunk, csak trogloditák, beton-barlanglakásban. Mikor a legvadabb pornó is untat, s minden idegesít, úgy általában, s ténfergünk, lötyögünk té s tova fádan, a tengerpartra felnyaljuk magunkat. Fehérfogú csajok, alig-ruhákban, mindig gusztusosan, mindig vidáman magukat kelletik, körülrajongnak, lebarnult […]

(pardon, Anna!) Még belebékuland a törpe félsz! Iromba böjti szót korogva kelt, Nátha, Zsadány, teműr a terpedés, De zamfirog, de sőt, hodász’, ha kell. Ejt ederics mögé, ha górba néz – Nióbeként letorl’ a hű kebel, Kínt kanavászba olt, csak tökörész, Idolja tágja míg lenyeldekel. Bús böde szí herét, szipoly tenyész, Okány a vész tövén […]

Osztálykirándulás, baromfivész, IQ-mérésnél negatív lelet, ózonlyuk, árvíz, gombamérgezés, már azt reméltem, rosszabb nem jöhet, s mint bolygó zombi, kit kihányt a sír, a méltán eltűnt költő megjelen’ (de mindenütt ám) és csak ír, csak ír, rigmust rittyent bármiből hirtelen, s ha más balekre végképp nem talál, a Dörmögő Mötörben* publikál. Legyünk megértők, nyájas olvasó, bocsássuk […]

Elönt mindent a konkoly és ocsú, s alig mutatkozik a búzaszem. A bölcsesség szerintem szűkszavú, bolond, ki hablatyol, ha kell, ha nem. Hatvankilenc kötetnyi zagyvaság, mindössze negyvenegy-két évesen, évente három könyvet összevág, lenyűgöző tempóját csak lesem. Miért e nagy sietség, nem tudom, költőnk talán úgy véli, majd ezen a hegynyi könyvön, mint a grádicson a […]

(Lászlóffy Aladárnak) Szólt Miklós, jó cárunk, elég a szószból, irány Nyugat, világot látni üdvös! Nem semmi ez, miniszterelnök úr, kösz! A világútlevél mindent bepótol. Olaszhon, Izland, Kréta és a hűvös Britannia részegít, mint az óbor, s feljegyzi az ítélkező utókor, ki volt a nyertes és ki volt a bűnös. Alattam Ulbricht tűzszekere tombol, s a […]

Íme, a termés: maszlag és csalán csak. Fináncot és adót adott a búza, híg lőre a hegy álmodott aszúja, magunk verjük agyon kedves kutyánkat, gödörbe lépünk, míg lesünk a csúcsra, tökkelütött kölykünk őrjöngve lázad, kétannyi bosszúság, viszály, ahány nap; hajdani eszményünk sarokba rúgva, este papír fölött ülünk magunkba’, szám-porszemeket szór a lámpabúra, hisztizünk s nem […]