Halottak napja Ködöt köhécsel már a rozsdás kapuszárny, hajléktalan szél gyár falánál ódalog, az utcakő térdig kopott, egy őszi árny biceg hazafelé, nincs mára több dolog. Egykedvű villamos dülöngél tétován, megáll, újra indul, csörömpöl, mint szokott, kihalt parkok mélyén ultizik a magány, ecetről álmodnak a vérszegény borok. A sírkövek között felosztott, égi rend, lecsordul a […]

(blues) Ülök a Svábhegyen, hát mit mondjak, Hawaii, a város izzad lenn, lábam alatt a táj tisztára egy izé, baró és kierály, a sör hideg és nem zavar a kurva zaj, a hangyák gályáznak, valami papagáj prüntyög, ábrándozok, mint egy vidéki csaj, meghat a televény, szülőföld, őstalaj, tökös gyerek vagyok, de a szivem ma fáj. […]

Valami zagyva, német nagyregény, nyolcszáz flekk délelőtti kézirat, kenyér, újhagyma, némi vaj, bicsak, a tea se túl híg, se túl tömény. Köbméterenként két kolibri csak, elhanyagolható számú gödény, egy bandzsa bakcsó a kancsó csövén, a mester így, momentán nem ihat. Kinéz az ablakon és úgy marad kilenc napig. Szemben a tűzfalak csupasz tégláin fura árnyalak, […]

Ásítoztam melegtől, unalomtól, mikor feltűnt a nő s a legjobb tompor. Csak ültem bénán, lélegzet-szegetten, állam le és a székről majd’ leestem, nem is far ez, tat! sóhajtottam akkor, s mint átkos álom, elinalt az aggkor s melegség járta át, ott lenn, a testem, s az újjászületésben hinni kezdtem, feléled, ki meghalt, s szerelmi kedvem […]

Eláll a szél a kenderáztatónál, lehúnyja szirmait a marharépa, fejét a dombra hajtva szendereg már Karád, Heresznye, Trakl, Böhönye, Nikla. Tücsök, kabóca zeng, dünnyög a poszméh, szagos füvek között cirpel a szöcske, vörösbegy, sárgaság, bagoly visong, vég nélkül csivog egy fészekalja Rilke. A ház előtt Három fa bütykös ágán megátalkodottan üvölt huszonhat logorrheás rigó és […]

Lehetne egy sziget nem messze innen, félúton épp’ oda- s idefelé, hol rőt a tenger, mint eperzselé, s élnénk érett sajton, sózott heringen. Hajónkat déli szél repítené, s a dús földön kétszer teremne minden, ott újjászületnénk szerelmeinkben, Aranykor! repesne a szív belé. Sűrű a szaft, lágy a bélszínfilé, és munkáját ha este letevé, a pince […]

Valami cosmo-nő úgy kéne már nekem, epedve várom és kérem, ne verjen át! Gyerekre ne vágyjon, csak túl a negyvenen, joghurton éljen és némi pénzmag sem árt! Menedzser, bankszuka vagy sztármodell legyen és oly hatékony, mint egy óriásplakát, villában lakjék, fenn az árnyas Svábhegyen, és valósítsa meg naponta önmagát! Találkozzunk jövő kedden vagy pénteken! Le […]

Alatta megvadult a hintaló, és egy piás nagyot taknyolt a gangon; komoly bukás volt, nagy produkció – a táposcsirke tottyan így a pulton. Elomlott s hogy a hűs kövön hevert, látszott, hiába priznic és demalgon, és zsebében a kétdekás kevert eltört s kifolyt nyúlósan, mint a sampon. Soká’ feküdt a délutáni csendbe’, „Franc a belit!” […]

(Horváth Ferencnek) Az égi szószt mintha rég hallanánk; persze, mi tudjuk, minden érthetetlen, ahogy Webern, amint egy rémes esten megközelít a zárt ajtókon át. Emlékeink, mint konstruált boák – könnyei raszteres-tévészemeknek. Bagzómacska-szavak a kuka mellett s a semmibe párátlökő kloák’. Mert szar a löncs s a hótdög tréfli csak, nicsak, zsebedben kinyíl egy bicsak, s […]

Hová lett a szatócs, ki még hitelezett? A pálvölgyi kert, zsebemben kavicsok, a kettős kő előtt megtérve mormogok egy káddist, bár tudom: egyedül nem lehet. Hol van a zenekar, a sváb iparosok, a megfontolt beszéd, góhértermő hegyek? Mindegy, deportálnak, kitelepítenek – maradok. Alibit bármire igazolok. Zörög a kurva busz, már késő ősz lehet, valahol forr […]