Limericket úgy ír az ember, hogy mólésan éri a reggel. Hej, Edward Lear, Te vagy a zsear – másnaposság ellen a vegyszer!

Vége az ősznek. Száz év tél következik: evés és halál.

1. Egy béka meg én nézzük egymást a parton. Csók nem csattant még. Tündérmese Micsoda malőr: egy ostoba csók miatt varangyos lettem.

Lélekvándorlást más elfoglaltság miatt ma nem vállalok.

(Fiamnak) Metro-magányban, befelé néző szemmel látom: vak vagyok.

(Giginek) Napfény, szeretet sorakozik a spejzban: anyaszív-befőtt.

Ülnek a padon. Szemükben a fáradtság s örök szerelem.

Újév hajnalán egy eldobott trombita vért köp a hóba.

Rossz szokásaim hibáim, félelmeim nincs hova raknom.

Hideglelős falak, megőszült háztetők, csak október örök s november fagya csak; a derengés becsap, felissza szürke köd, elenyész, mielőtt a reggel szárnyra kap. Az eltévedt vonat vaksin zsémbel, zörög, alvó dombok között, száz éve, hallgatag, elözvegyült falvak, mint gyászbaöltözött, korán vénülő nők, álmatlan alszanak. Kihúnyó ösztönök, elhallgatott szavak, a csend némult harang. Eső és köd […]