Jobbra át és balra át, csapjad össze a bokád! Nyelved járjon, ne agyad, úgy telik meg a hasad! Hogyha támad hideg szél, mindig árnyékban legyél! Boldogul a szélkakas, kötelet nyer a nyakas!

A völgy felett egy ölyv szitál Rogyott porban bogárnyomok Unatkozó verébsereg A déli kondulásra vár A Nap gonosz vigyorgását Vöröslőn visszatükrözi A tépett oldalú Naszály

(Kettős Tamás képe alá) Az építési törmeléken harminc centi föld a pusztuláshoz sok, normális élethez kevés. Gonosz vidék, gyökeret verni itt reménytelen, beton falakból hajt ki a magány, a rettegés.

Rogyottfarú ladák utánfutók rogyott mellkasú trógerek kiáltásai fényvessző-kosarakban hold-káposzták karfiol-agyvelőrózsa barnul a hidegben Elered az eső retek-vércseppek felizzanak

A hajnali szemeteskocsi végigcsörömpöl álmomon. Riadtan rebbennek föl a hártyásszárnyú, mézbarna angyalok. Nyugtalan álmok pállott szagát, rossz kávék dohszagát cibálja, lökdösi a szél. A költők és a részegek aludni mennek, a kocsisok fölhajtják az első féldecit, és eloltja a lámpákat a Nap.

Ülünk hónaljig hazug szeszekben; tökmindegy ki nyer, alonzó, montoja, petrezselymes újkrumpli, rántotthús, ócska staub, tré a spré, gagyi vasárnap.

Kontyuk bomolva lóg, a testük csupa víz. -micsoda emlék- Vihar úr erre járt -a kékszakáll- s a fákat táncba vitte mind.

Álmodom Zuhanok Félek Zuhanok Égek Égek Félek Zuhanok Égek Félek Félek Felébredek Élek Félek

Mária meddő. Az Ember Fia Tamás sebében túrkál, és Pétert megtagadja Pilátus, Krisztus előtt.

A szomszéd fülkében két vasutas idétlen történeteket bregyog. Kihallgatom, naná! – unatkozó voyeur-voyager.