Meghalsz naponta minden nemsikerültben – így maradsz ember.

Ki a magyar, ki a burkus, ki a dán, Európa széjjelrúgott színpadán?

Csirkefarmon láttalak meg, Jolán, és üstöllést bölcs könyv lett a Korán, mert Allah egy kakasnak négy szelíd tyúkocskát ad. Térjünk által tubicám, szaporán!

Gyűlölni, az kevés. Tudni nem elég. Gondolkodni kéne!

Akármilyen retró vagyok, nem bírom a petró szagot!

Nem ittam már régen, azért megyek srégen.

Félrelépett a háremem, levágatom a hajamat!

Nem köll neköm a dzsihád, inkább mutasd a lábadat!

Emily Dickinsonnak A margaréta szirma kunkorogva, megperzselődve-halva hull a porba. Te is lehullsz, mielőtt még kigyúlna ez az olajiszapban ázó június.

Emily Dickinsonnak A mályva csendesen bezárja szirmait, narancsot álmodik a fonnyadt mécsvirág, élénk szinekre port szitál az esti ég, a kert álmát ébren őrzik az estikék.