Újkrumpli

(Fodor András halálára)

Az újrumpli már csak negyvenöt forint
Gerleszürke nadrágban állok a basaharci révnél –
megyek már haza
Egy pudvás fűz kifordult gyökerei
mint köszvényes ujjak markolnak a semmibe
Szob fölött századszor csobban a vízbe
a markoló vicsorgó vasputtonya
A bamba révészek
gótok gepidák vagy tán eraviszkuszok –
fene se tudja követni ezt a nagy jövés-menést
Ködbe vész az odaát
Ott barbárok tengnek makkon és keserű gyökéren
vermekben laknak vért isznak – úgy mondják
falkákban járnak makognak és mind rokkant-nyugdíjasok
A vasputtony falán végigcsúszó kavics
ordít sikolt és zokog…
„Szervezetem és birodalmam szerencsére jobb
állapotban volt, mint Jelciné. Gyorsabban
épültem föl” – mondtad alig három hónapja
és becsaptál
és pillanatnyilag nem tudok Jelcinnel mit kezdeni
ezerötszáz köbcentis birodalmamban
Levetkőztél a törvénynek
Az intenziv osztályon egész éjjel ég
az a rohadt villany
aludni nem csak fölfordulni lehet
„Gonosz bácsi vagy!” – mondta a gyerek
meg se vertél mégis sírok…
Kinyitom a hűtőt elzárom azt a kurva gázt
Te meg ülsz egy pannon domb lányhajlatán
kóstolgatod a tavalyi zalagyöngyét…
Már lehet