Tisza parti idill*
2009. március 26., csütörtök
Süllőhínár között,
a Tisza-tó partján
vartyog a kis unka,
uvít a toportyán.
De az én falumba’
a szülék szava szép,
reggel, délben, este
James Joyce-t kántál a nép.
Minden süldőlánynak
megpezsdül a vére,
ha poéták jönnek
Tiszabrekekére.
Háztetőn a cakó
Prágait kelepli,
mer’ a Károly Gyuri
kicsit magos neki.
Főszerkesztő urunk
Szkárosit kínálgat,
de a szomjas költők
inkább snapszra vágynak.
A sok írástudó
vegyilírát kortyol,
meg is részegülnek
a Masszi(v) honortól.
Szegény póri népben
deprimál a velő,
Naputasok nyomán
még a Polisz** se nő.
(* egy elmaradt NAPÚT-bulira
** Polisz – irodalmi folyóirat, ahol a szerkesztők korábban dolgoztak)