Zékomor tapodna bár,
kolbász mián a degré,
koldusong kiaszva már
zokkanva, mint a debrő.
Sótonyát ledérve vár,
zergül a hergelt erdő,
Zobát mihaszna jár,
kódolt miazma-delnő…
Sepedék mörc vihorlátba dúr,
Toronk, Vadány otvárba fúl –
Zékomor herezint eljő.
Téli elégia
2009. március 26., csütörtök
Hát abajgat a szél
2009. március 26., csütörtök
(ad notam: Fákat altat a szél)
Hát abajgat a szél,
átkos, bűzlő gázszag.
S én most ébredek rá:
nem nagyon szeretlek,
ha már csak a nyálam
lengedez utánad.
Utassy József: Fákat altat a szél
Fákat altat a szél,
álmos lombú fákat.
S én most ébredek rá:
nagyon szerethetlek,
ha már a sálam is
integet utánad.
Tanka
2009. március 26., csütörtök
A végtelen tér
kérdésekkel zuhog rám,
és idegesít.
Engem csak egy érdekel:
van-e élet a Földön?
Tanmese
2009. március 25., szerda
(taoista fabula)
Egy zegernyés őszi napon így szólt Szün & Csen mester, áldott legyen minden lépte, kedves tanítványához, Artivagyokhoz:
– Vedd fel, ó gyermekem, a cselekvés gumicsizmáját és caplass le a faluba, hirdesd Buddha szent tanait a szájtáti prosztóknak, és hozz nekem egy tömlő bort!
– Hozzál magadnak, ha piálni akarsz! Nem látod, hogy éppen most világosodok megfele, te vén buzeráns?! – felelt a tanítvány és tovább vakarta a lábát.
A mester pedig, Buddha szeme vigyázza lépteit, mi mást tehetett volna, ha egyszer vedelhetnékje támadt, magára öltötte e cselekvés gumicsizmáját, letocsogott a faluba, és hirdette Buddha szent tanait, amíg be nem rúgott, mint az atom.
Ősz
2009. március 25., szerda
Sárgul a hársfalevél, a latyakban gesztenye toccsan,
izzik a repkény, lángbaborítja az ócska kerítést.
Csattan a kertkapu, szürke betoncsövek orgonasípok,
vágtat a szél. Odafenn harsog a távvezeték.
Rádió, 1956.
2009. március 25., szerda
(Apámnak)
…és hallgattad reggel,
hallgattad délben és este,
lelkesedve,
hogy már a „Közjó melegítő
Sugára fényledez”,
kétségbeesve, átkozódva,
mert „Nemzet süllyed el” –
hallgattad, hogy szól
az ablakokba kitett rádiókból,
hogy dobol
egy ország koporsóján
az Egmont-nyitány.
Turczina
2009. március 25., szerda
(Turczi Pistának)
Bekecsben jár az ősz, kucsmában jár a tél.
Négyet vet a nyulunk, kakas nélkül a tyúk
terméketlen tojást, kihúnyt reményt vetél.
Konfetti itt a hó – magadnak ne hazudj!
Bolond, ki hófehér, szűz ünnepet remél;
kereskedelmi lett a szél, playbackről zúg.
Az analfabéta emlékirata
2009. március 25., szerda
(részlet)
Xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx