Padlizsánszonett

A kertből télakolt a padlizsán.
Bogumilföldbe vágyott, azt hiszem,
hol minden Ághon líra, dal terem
s Árkádia csak egy köpés talán.

Kisebbségben élt itt a csórikám,
alföldi tótok között, Pilisen
és zöld volt még, mint egy ribizliszem
kábé úgy június hatodikán.

Gané, víz, napsütött az otthona –
jól élt, mégse szokott meg itt soha,
hegy-völgy után unalmas volt a sík.

Tojásgyümölcsöm, ó te ostoba,
szülőhazád már rég csak mostoha!
Vörös szikláit könnyel öntözik.

Szólj hozzá!