(Turczi Pistának) Bekecsben jár az ősz, kucsmában jár a tél. Négyet vet a nyulunk, kakas nélkül a tyúk terméketlen tojást, kihúnyt reményt vetél. Konfetti itt a hó – magadnak ne hazudj! Bolond, ki hófehér, szűz ünnepet remél; kereskedelmi lett a szél, playbackről zúg.

(Utassy Józsefnek) Tavasz A gomblyuk és a kert virágokkal tele, fehér nyulak, fehér a Húsvét és a hit, szivünk fekete csak, mint péntek éjjele, mert nincs feltámadás, rigófüttyös csalit, a szent mise, peszah hogy’ jöhetne ide? Csupán egy playmate-nyúl mutatja bájait. Nyár Poros bokrok között két lepke szédeleg, ezer szárán virít a nyár, bután ragyog, […]

(Tóth Bálintnak) Újmódi Golgotánkon, elfelejtve, Uram! még krisztusi korba se értünk, s naponta százszor feszülünk keresztre. Akár a vének, csak a mának élünk: egyforma reggelek, egyforma esték – az édes ifjúság mivé, hová tűnt? Már nem vernek, de ez a megvakult ég… priccs, csajka, kübli, stoki, séta, munka, nincs kezdet és nincs vég, csupán az […]

Mindig hátam mögül jön a lidérci fény – a házfalon, kövön böhöm nagy alakom; vetődik árnyékom sötéten, feketén, s amíg átosonok sunyin a sorsomon, szokott félelmeim pókhálós éjjelén, átlépni nem merem, megenne, jól tudom.

Béri Géza emlékének A szívlapát vagonnyi sóba sercen, a lapátolás kimért üteme, akár a metronóm, kiméri versem. Hazádban így szokás, ne gondolj vele, a spicli boldogul, gyilkos a bírád, a költő lapátol, törődj csak bele! Szerencsétlen, sóvár álom repít át egy más korba és egy tisztább világba, hol megleled végre Te is a Hazád – […]

a katedrálist építő Németh Péternek kő kőre, csak tudás és türelem kell s felépül templomával egyre jobban teremtő istenéhez majd az ember, Assisi Szent Ferenc, semmi sem úgy van! bárha a szent Ige százszor, ezerszer megtestesült az Írásban s a szóban! A törpe szolganép ma sem akar mást, csak élni, mint az állat, öntudatlan, zabálni, […]