(Mosó Zolinak, József Attila után, nagyon szabadon) Ülünk a dumánál valami gagyi pláza konfetti-fényei mint nyaktiló gitárod nyakára esnek és bőg a húr mint sárgult protkóval a gyermek ki nem tud szeretni kit nem szeretnek Főbenjáró hazátlan-bennszülöttek bőgünk lépcsőin a feneketlennek mert sose tanultuk mesterségét a szeretetnek (zingi-zongoráznak a kipi-kuplerájban) ütünk és vernek Kiönt a […]