Újév

Mitől új az év,
hisz minden avitt, kopott
s szívem se ifjul?

Haikuszerű

(Sarrynak)

Boglárkalepke,
hova tűntél hirtelen?
Szállást keresel nekem?

Szilveszter

Siralmas énekünk, mint tenger, árad,
kidőlve fekszik itt, lerontva, mintha
fölkent vezérünk csonka szobra volna,
szerpentin-szemfedő alatt e század.
.
Tósztok idézik, réveteg halandzsa,
a régi, rossz regény, a nők, a vágyak
a múltból kikelnek, velünk danásznak,
bortól, szavaktól émelyeg a banda.
.
A zsibbadt kéz a levegőt kavarja,
hideglelősen fölnyerít egy dajna,
mulatni kell, kit érdekel a másnap!
.
Az óra üt, vége s kezdődik újra,
megcsendül a pezsgő lélekharangja.
Zord szél csupálja, tördeli a fákat.

Ünnep után

Elmúlt Karácsony,
most már nem kell szeretni,
hála Istennek!

Philemon és Baucisz

Ülnek a padon.
Szemükben a fáradtság
s örök szerelem.

Ősz

(Menyétkének)

Őszi haikuk
a pergamentekercsen –
vízzel festett köd.

Búcsú

Ne emlékezz rám,
én is elfelejtelek,
ha már nem leszek!
***
Emlékezz majd rám,
ha véletlen meghalok –
s veled maradok!

Reggel

Limericket úgy ír az ember,
hogy mólésan éri a reggel.
Hej, Edward Lear,
Te vagy a zsear –
másnaposság ellen a vegyszer!

Haiku

Vége az ősznek.
Száz év tél következik:
evés és halál.

Így

Már sok-sok éve
csak magamra gondolok.
Itt van a balhé?

« Újabb bejegyzések | Régebbi bejegyzések »