Elgondolkodtam
s minden tiszta, mint az ég:
vezet istenem.

Mennyi nyomelem!
Halok egészségesen,
hogyha benyalom.

(gasztrointesztinális limerick)

Bőg a búgócsiga, nekimén a falnak,
szomszédomék éppen csigatésztát falnak.
Tocsog a pörköltszaft,
kanállal zabálnak,
csillog a képükön, mint rászáradt hajlakk.

Beszállt egy fecske
nyitva felejtett számba
és most rak fészket.

Cseresznyefámról
megint lehullt egy levél –
rohan az élet.

Bősz békaember
berhel békabuzogányt
békatutajon.

Készültünk erősen Marie Curie napra:
volt nagy buli, móka, potya pia, kaja,
huncut népdalokat énekelt ezalatt
az izotóp-labor szoprán férfikara.

Megadni a módját a ritka napnak,
a pocelánedényt tegnap kiástam;
damaszt, ezüst, kristály, megannyi sallang
hiába díszlik gót gyertyavilágban,
.
a meghívottak mind távolmaradtak;
sunyin kussolnak a hideg szobákban,
hol egymásra nyílik néhány vakablak
s a pezsgőskelyhekben sivár magány van.
.
Lubickolok én is hazug szeszekben
s akár egy önjelölt, türelmes isten,
végigunatkozom dús vacsorákat;
.
magamra koccintok, iszom veszetten,
s megörökítem, lásd, e rút szonettben
nyomasztó emléked, te rusnya század!

Tompult agyadban
a mindenség, hasadban
húsleves lötyög.

Túlsült a bélszín,
túlhűlt a hajléktalan –
bosszúság mindig.