„Lao-cse a Tao mestere, Cseh Lajos meg Tahó.” (Artivagyoknak tulajdonított bölcsesség a XI. dinasztia idejéből) ***

Egy csöndes tavaszi esten Artivagyok, a tanítvány eltűnődött és úgy maradt. Mintegy három és fél esztendő múltán hirtelen megszólalt: – Az újjászületésen tűnődtem, ó bölcs atyám – mondta Szün & Csen mesternek, kinek Buddha egyengesse minden lépését, – vajon milyen formában születnek újjá a dilinyósok? – Tanítványként – válaszolt csendesen a mester.

Egy hideg téli reggelen Artivagyok a tűzhely előtt guggolt és teli pofával fújta , szította a tüzet. Egyszercsak boldogan kiáltott föl: – Mester, megvilágosodtam! Szün & Csüng, a bölcs, áldott legyen a lábnyoma, odalépett tanítványához és nyakonzúdította egy vödör vízzel. – Ég a kabátod, te hibbant! – csóválta meg ősz fejét.

Egy zegernyés őszi napon így szólt Szün & Csen mester, áldott legyen minden lépte, kedves tanítványához, Artivagyokhoz: – Vedd fel, ó gyermekem, a cselekvés gumicsizmáját és caplass le a faluba, hirdesd Buddha szent tanait a szájtáti prosztóknak, és hozz nekem egy tömlő bort! – Hozzál magadnak, ha piálni akarsz! Nem látod, hogy éppen most világosodok […]

“Tovább a lenini úton!” – rikkantotta el magát Szen-csün mester (legyen áldott a bölcsessége), amikor egy vlagyivosztoki előadása után kitámolygott a kocsmából, azután gyönyörű ívben keresztülesett a biciklijén.

“Egy pont között a legrosszabb út vagyok.” (Szün & Csüng mester)

“A Sátánnak is megvan a maga keresztje.” – mondotta Szün & Csüng mester, aki, mint tudjuk, sem volt keresztény, sem sátánista.

“Az udvariasság a szeretet ruhája.” – mondotta Szün & Csen mester (Buddha legeltesse rajta a szemét) Artivagyoknak és kopogott az ajtón, mielőtt kiment a kertbe ribizlit szedni.

Egy nyári reggelen így szólt Szün & Csün mester (áldott az ő bölcsessége) kedves tanítványához: – Fogd a kosarat, ó gyermekem és indulj a piacra, mert elfogyott a mungóbab! – De mester, én most éppen meditálok! – ellenkezett Artivagyok. – Meditálsz a lófaszt, csak lusta vagy, mint a vízibivaly barackéréskor.

Lótuszkovadás hónapjának második hetében Artivagyok azt mondta a Mesternek (kinek bölcsesség árad minden szavából): – Ó, tiszteletreméltó Sün & Csin, költözzünk föl a Jázminvirág-hegyre! – Mi a kórságnak mennénk mi oda, gyermekem? – vonta föl szemöldjét a bölcs. – Hogy közelebb legyünk az Éghez. – Az ember olyan teremtmény, fiam, akinek a lába a földön […]