In memoriam Macuó Basó

„Tücsök énekel.
Hogy a nap is meghal majd?
Nincs még semmi jel.”

(Március)

Hideg március.
A hitvány földecskében
kipállott magok.

(Harang)

Harang csendjében
padláson gubbaszt a szó.
Valami készül.

(Vizek)

Zöldek a vizek
és kék a tavaszi ég –
ízléstelenség!

(Nyár)

A híg iszapban
ott maradt ifjúságunk
éhes lábnyoma.

(Vihar)

Vihar úr itt járt
s a fákat táncba vitte.
Micsoda emlék!

(Augusztus)

Zöld selyme közül
kivillannak a dús nyár
alma-mellei.

(Szeptember)

Lenyugszik a Hold,
kabócák és rosszlányok
végre alszanak.

(Ősz)

Utolsó rózsák
a késő őszi kertben –
vakok a napon.

(Kirándulás)

A hegyek csúcsán
örökre magába zár
a végtelenség.

(Hó)

Hullik a szűz hó,
elnyeli léptünk zaját.
Elnyel minket is.

(Termés)

Mint érett gyümölcs
hullik alá a fáról
egy dermedt veréb.

(Tél)

Meghalt a zenész,
de örökké bennem zeng
a tücsökzene.