Az uramat

Az uramat a rendőr feljegyezte,
mert veresen vigyorgott épp a lámpa,
komoly kis könnyeket hintvén hajába,
véres fejét a kövezetre ejtve.

Kaput tátott egy ósdi bérkaszárnya,
az utcai nép mind csodálva leste,
amint elhúzott ott ferdén, sietve
libbent hízott galambok béna szárnya.

A régi, rosszulácsolt priccsre vetve
csak ül most, és a kóter kurva tetve
busong hajában, mint az este árnya.

Az uramat a rendőr feljegyezte,
az ajtókat motozza éjjelente,
mint holtleány, vidéki sírba zárva.

(pardon, Kosztolányi)

Szólj hozzá!