Egy kazuár a kvazáron. Kitett gyerek – egy rémálom! Vajh, mit táplálkoz’, és nem magányos? Hozzám hozzák azt is: látom.

Ha raccsolna Bella Dóra, igencsak rossz ómen volna. Tátanád a szádat: hát, csak nem feltámadt a vérnősző Dolabella?

Nem volt olyan ősrégen: a festői Őrségben, egyik éjjel, némi félsszel, berúgtam az őrségen.

Drága kis doktornő, sajog, mint tőrdöfés valami rég bennem – minek a trükközés! Szeret, vagy nem szeret, kitárom lelkemet: jöjjön hát, üsse kő, a végbéltükrözés!

Költőnőnknél DUGig a kassza: siker, fény, nincs ok a panaszra. És így liheg: Ó, már ihlek, Pegazus, repíts a Parnasszra’!

Eukaliptuszon kepeszt a koala, lusta, mint a lajhár, szaros a valaga. Örökké belőve, ül a lila ködbe’, bambán pislog elő zsebéből a fia.

Volt egy gyöngyhalász, kit Omárnak híttak, bugyogójában derekas a hímtag. Asszonyai dicsérték, ím a drámai vétség: egy cápa lerágta – s nejei ríttak.

MBT-nek Ha tükrébe néz Tévelygő mester, egynéhány ráncot már reggel restell. Montblan’ a két emelet, de segít a bölcselet: „kedves barátom, lassan a testtel!”

Lakott Óbudán egy kárpitos, patriot, reggelente ivott egy stampedli apricot, ám kifogyott egy nap, így szesz nélkül maradt – hazament s mérgében ette az afrikot.

Ez a lelkes ifjú titán más országba húzzon ki tán, vagy a büdös francba! Nem mindenki bamba: átlátunk az ócska szitán!