Halottak napja Óbudán

Hová lett a szatócs, ki még hitelezett?
A pálvölgyi kert, zsebemben kavicsok,
a kettős kő előtt megtérve mormogok
egy káddist, bár tudom: egyedül nem lehet.

Hol van a zenekar, a sváb iparosok,
a megfontolt beszéd, góhértermő hegyek?
Mindegy, deportálnak, kitelepítenek –
maradok. Alibit bármire igazolok.

Zörög a kurva busz, már késő ősz lehet,
valahol forr a bor, plusz négy fok és konok
eső dobol itt s duma, minden helyett.

A téglagyár bezárt, Mágnás Elza halott,
a HÉV lármája száll az emlékek felett –
sose jártam itt én, és mégis itt vagyok.