Vizigótokról szól – 2. kép

Egy vacsora viszontagságai némi helytörténettel

A fekete vacsorázó falait ébenfa és sűrűszövésű, nehéz, fekete brokát borította. A bútorokat mind feketére pácolták, a mennyezetről fekete csillárok szórták a fekete fényt. Az asztali muzsikát Szerkezeti Lakatos Géza malacbandája szolgáltatta. A prímás oly avatott mestere volt a hangszerének, hogy már akadémista korában, Beethoven Tavaszi szonátájának virtuóz előadása közben nemegyszer kihajtott és virágbaborult kezében a hegedű és a vonó. A zenekar repertoárján szerepelt a Feketeszárú cseresnye, Desdemona imája az Otellóból, az Ocsicsornyija, az Orfeo negro és a Black is black című örökzöld.

Borisz odaszólította a talpig éjsötétbe öltözött néger pincért és a Braille-írással készült étlapról kaviárt rendelt, feketepecsenyét feketeretekkel, hozzá pinot noirt kért és feketekávét. A szerecsen megdícsérte kifinomult ízlését, mondván, a retek reggel méreg, délben étek, este orvosság. A vendég méla undorral hallgatta meg az ostoba és százszor hallott népi bölcsességet, közben véletlenül lesodort az asztalról egy jókora bronz hamutartót, ami pont a pincér lábaujjára esett. A szerencsétlen azonnyomban elfelejtette valamennyi közmondását és belesápadt a fájdalomba. Még szerencse, hogy nem látszottak ki a fejéből a sötét gondolatok. Persze, mert töksötét volt.

Borisz tapogatózva megvacsorált, azután visszaballagott a szobájába, ahol alaposan megmosakodott és ruhát váltott. Kényelmesen elterpeszkedett egy öblös karosszékben és bekapcsolta a rádiót. Betöltötte a szobát Rameau, Couperin és Purcell zenéje, végül Charpentier Te Deumának csodás fanfárja dübörgött és szárnyalt a szobában, átlényegítve a megtapasztalt világot.

Alig némult el az utolsó hang, amikor az épület középrizalitja előtt fék- és fogcsikorgatva egy verbénákkal stukkó szeráfokkal ékesített dohánybarna cetvadászautó állt meg váratlanul. A kiérdemesült járműből amely akkora volt, mint egy kukoricagóré, egy albinó öregasszony és egy kancsal berni pásztor szállt ki. Roppant barátságtalan kézmozdulataik, gesztusaik és dúlt arckifejezésük egyértelműen jelezte: a játszmának vége.

A pigmenthiányos matróna alighanem váteszi képességekkel lehetett megáldva, mert a londiner éppen ebben a pillanatban mattolta be a főportást. A fiaskó, illetve a diadal a családban maradt, a recepció sokat tapasztalt vezetője ugyanis a szállodaszolga másod-bérmaunokahúgát vette nőül.

Az esküvőt a legintimebb rokoni- baráti körben ünnepelték meg, nem akarván kitenni a szende arát a közröhejnek. A konzervativ gondolkodású polgárok és főleg élesnyelvű asszonyaik, akiknek arcán zsírlott a káröröm s akik persze, mind elkövették ugyanazt a hibát, anno, így is elég kétértelmű megjegyzést tettek a menyasszony erősen előrehaladott áldott állapotán élcelődve.

A hyment követően kisebb körutazást tettek Thüringia, Westfalia és Pfalz dimbes-dombos vidékein… Miután hazaérkeztek, kéz-kézben pfogadták meg a Pfogpfájós Szent Szűz csodatévő szobránál, hogy minden tizedik esztendőben újra végigjárják boldogságuk meghitt tájait. A Csodatevő meglehetős közönnyel bámészkodott le az oltárról, a szeplős, vöröshajú papocskák meg pénzéhesen sündörögtek körülöttük s miután megkapták, amire számítottak, és biztosították őket hathatós közbenjárásukról, áldásra emelt kézzel búcsúztak és máris a következő ügyfél felé fordultak.

De jó, gondolta az ifjú férj, hogy nem kellett velük kezet fognom, olyan a tenyerük, mint a zsíroslángos.

Hajdan, az áldottemlékezetű ellenreformáció idején a város és a Dubnai Szent Izotópról elnevezett nagypréposti templom büszkesége és legfőbb bevételi forrása volt ez a barokk bálvány. Az egykorú feljegyzések csodálatos gyógyulásokról számolnak be: a sánták, csonkák ész nélkül hajigálták el a botjaikat és mankóikat (melyek oly fölös számban gyűltek össze a templomkertben és előtte e téren, hogy az Egyház kénytelen volt azokat időről időre tüzifaként értékesíteni, vagy lizingbe adni azon csodaváró híveinek, akiknek a lábát péppé tiporták az extatikus tolongásban), a siketekből zeneteoretikusok lettek (ezek mai napig munkálkodnak, ha meg nem gyógyultak azóta), az impotens házasságokban meg sorra születtek a szeplős, vöröshajú kisdeathek.

Egyéb csodák is estek: így menekedett meg a város több ostromtól, ragálytól, sáskahárástól, adófizetéstől. A szobor sugalmazása segített felderíteni és összefogdosni a külvárosokban bújkáló protestáns prédikátorokat, akiket Isten nagyobb dicsőségére a mankókból rakott máglyákon eltüzeltek, később egyszerűen csak kibeleztek.

Az újkor, a társadalmi változások, a szabadkőműves eszmék terjedése, a tudományos- technikai forradalom, az erkölcsök siralmas hanyatlása és a fránya, északi -úgynevezett gondolkodók közösség- és lélekromboló tevékenysége azonban nem kedveztek a földöntúli jelenségeknek, így a jámbor peregrinusok lassacskán elmaradoztak. A betegek mindenféle orvosokat kerestek meg a nyavalyáikkal, a meddők inkább fürdőhelyekre jártak, az adókat meg évről-évre kíméletlenül behajtották.

Kisvártatva sáskaraj zúdult a vidékre. A pórnép, amelyben maradt még némi jóérzés, szivettépően óbégatott, kunyerált, ígérgetett a fogfájós Szűz csodatevő szobra előtt, a rusnya kártevők meg önelégülten faltak. Az Úr végre meghallgatta a könyörgést és tűzvésszel pusztította el a gonosz férgeket. Mintegy mellékesen leégett két majorság, hat tanya és négyszáz hektár fiatal jávoros.

Időközben váratlanul zátonyra szaladt egy tankhajó és több tőzsdei tranzakció, kisiklott a Wiener Walzer és a hagyományos árvíz ezúttal sem kerülte el Indiát.

Ekkortájt más, említésre méltó esemény nem is igen történt.

Jegyzet:

5, Beethoven, Ludwig van – vizigót ősökre visszatekintő rajnai moralista és zeneszerző. Példája bizonyítja, hogy a zenének a fülhöz semmi köze, annál inkább szükséges hozzá némi lélek és értelem.
6, Dubnai Szent Izotóp – az ókor végén (? – 426.) élt jelentős vizigót hitvalló, szónok és atlantológus. Számos legenda fűződik alakjához, így pl. amikor tizenhét napi szakadatlan orrpiszkálással katatóniába ejtette a vizigót fővárost ostromló herót ruganyosokat, majd péniszét a foga között tartva, átvizelt a túlsó partra.