Tél

Zord szél csupálja, tördeli a fákat;
olvasni, írni, szólni semmi kedved,
a gondolat s a test munkátlan tesped,
és mindig így lesz már – gonosz varázslat.

Gubbaszt az elme, mint vackán az állat,
s hiába háborúk, hiába hírek,
ha reklámok közt fagyhalált recsegnek,
mit számít már, hogy vége a világnak!

Nem érdekel se csőd, se sikerélmény,
de mérleget csinálsz egy részeg estén,
s bámulni tudsz csak, eltátod a szádat,

a végső pluszt, minuszt papírra vetvén,
tízmillió mártír a végeredmény.
A számadás kész már – és nem hibázhat.