Sziget

Lehetne egy sziget nem messze innen,
félúton épp’ oda- s idefelé,
hol rőt a tenger, mint eperzselé,
s élnénk érett sajton, sózott heringen.

Hajónkat déli szél repítené,
s a dús földön kétszer teremne minden,
ott újjászületnénk szerelmeinkben,
Aranykor! repesne a szív belé.

Sűrű a szaft, lágy a bélszínfilé,
és munkáját ha este letevé,
a pince hűvösén borozna Isten.

Óbor lenne a vers, nem ócska lé,
s az olvasó a szót megértené,
ha volna egy sziget, nemmessze innen.