Zsákomban a mákom,
májamban a rákom,
hátamon meg likas
a viharkabátom.
Ha röhögsz a káron,
vigyen el a Charon
s még ezen a nyáron
kapd be te a fülemet!

Mily udvarias,
finom ember – akkor is
kopog, ha kimegy.

Egy művelt elvtársnő, a szőke Zinajda
alkalomhoz illőn öltözve, kinyalva,
színházba ment este,
s ott mindenki leste,
hogy pompás alakján feszült a pufajka.

Krétabetűk a
falon: „Szabadság miatt
a börtön zárva!”

Szabadság miatt
a Menny őszig zárva van.
Kulcs a (ház)Mesternél.

(aláírás: Péter)

Leheletlék-vers
a jégvakult ablakon,
hogy láthassalak.

(változat)

Leheletlék-vers
a jégvakult ablakon,
hogy lássam magam.

A Felföldön élt egy birka.
Legelt, ahogy meg van írva,
de a sok esőbe’
összement a szőre –
így a klímát nem is bírta.

Kettőezer-három május hatodikán
harminc fok volt, mikor temettem az apám.
Álltam feje felől, vigyáztam a dögöt,
hiszen csak az maradt
a francos ég alatt,
s vacogott a fogam kékült ajkam között.

(nem szabályos limerick, inkább csak limerick-jellegű)

Mindent betaknyoz
rothadó iszapjával
a nyál-szökőár.

Fontoskodsz, nyüzsögsz,
szédülten a fénybe szállsz
s holnapra lehullsz.