Tündér ez a május
Gyönyörű combokat mutogat a szél
A lányok meg mind irigy dögök
Kifosztják nevetik tolvaj szemem

Sündisznók szeretkezéséről szól a költemény
és kiscsirkék gurulnak összevissza benne
Folyamatos a május –
ezt tessék észrevenni
A csigák és pókok mindent összemásznak
és a márnák nem ívnak az idén

Megőrjít május
csiklandó nevetése,
asszonyillata.

Rámkacsint, kacag,
aztán otthagy, elszalad
a kacér május.

(Fodor András halálára)

Az újrumpli már csak negyvenöt forint
Gerleszürke nadrágban állok a basaharci révnél –
megyek már haza
Egy pudvás fűz kifordult gyökerei
mint köszvényes ujjak markolnak a semmibe
Szob fölött századszor csobban a vízbe
a markoló vicsorgó vasputtonya
A bamba révészek
gótok gepidák vagy tán eraviszkuszok –
fene se tudja követni ezt a nagy jövés-menést
Ködbe vész az odaát
Ott barbárok tengnek makkon és keserű gyökéren
vermekben laknak vért isznak – úgy mondják
falkákban járnak makognak és mind rokkant-nyugdíjasok
A vasputtony falán végigcsúszó kavics
ordít sikolt és zokog…
„Szervezetem és birodalmam szerencsére jobb
állapotban volt, mint Jelciné. Gyorsabban
épültem föl” – mondtad alig három hónapja
és becsaptál
és pillanatnyilag nem tudok Jelcinnel mit kezdeni
ezerötszáz köbcentis birodalmamban
Levetkőztél a törvénynek
Az intenziv osztályon egész éjjel ég
az a rohadt villany
aludni nem csak fölfordulni lehet
„Gonosz bácsi vagy!” – mondta a gyerek
meg se vertél mégis sírok…
Kinyitom a hűtőt elzárom azt a kurva gázt
Te meg ülsz egy pannon domb lányhajlatán
kóstolgatod a tavalyi zalagyöngyét…
Már lehet

Húsomat esztelenül köti száz vágy
kitalált öröme és kínja hozzád.

Most gyere
Most szeretlek
Most mert a sors ostoba
Most a szó is tétova
Most a must is híg soha
Most a mostom most(s)oha

Akinek halálhírét költik, örökké élni fog. Ebben a reményben írtam meg (remélhetőleg) legjobb egészségnek örvendő kedves barátaim epitáfiumát.

Kerék Imre

Kerekecske, Imrécske,
itt nyugszom én, gyászolsz te.
Nyarvogni én is tudok,
feküdnél itt, piszok!

Búzás Huba

Ágyékomon hat láb homok:
jusztiszmord volt ez a dolog,
de a kaszással dacolok,
angyalkákkal hancúrozok!

Utassy József

Elástuk végre Utassyt,
de lentről is csak utasít;
üzeni föld alól idétlen álmait,
s szivemben, polcomon időtlen áll ma itt.

Határ Győző

HATÁRtalan GYŐZŐk halálomon!
Ne ríjj, rinyálj, rajongóm, rokonom,
csak átverés a sírhalmon a jel:
a fejfa – én otthon írok, fafej!

(in memoriam Robert Burns)

A ház előtt egy koldus áll,
tépett ruhájú, húgyszagú,
széjjelrágták olcsó szeszek.

Szeme, akár az őszi ég.

Holnap úgy lehet
a fára visszamászok.
Megdobálok majd
minden költőt, kritikust
és szarok a lírára!