Megkésett versenydal

Konczek Jóskának „A kisvárosi Vénusz” örvén

Erósz komisz nyila naponta megtalált:
és édesmindegy volt, hogy szőke, barna, rőt,
imádtam bármelyik, isteni, bamba nőt,
kültelki Vénuszt és begyes, belvár babát.

Szerettem minden lányt, ahogy friss barna sört
a tarhás, ki havert keresve szájat tát.
S a nők szívét ha bú keserve járta át,
pár öntelt férfinak csinos kis szarva nőtt.

Dalolt a testük, mint gordonka húrja;
minden csaj Vénusz volt úrfi koromban,
s nem volt a seggüknek otromba súlya.

Beindult már a bolt, úri sorom van,
de ó, a hevület jó volna újra,
s ha fák csúcsán a Hold, dugni bokorban.