Március

kedvenc terünk benetton-színben tündököl
– ó forradalmak ó az édes március –
ótvar beszédek elhülyült vének dalol egy részeg
– hogy nem nyílik meg a föld és nem szakad ránk az ég –
csak a villamos csönget rám kétszer
ahogy a korláton áthajolva a rakpartra okádok
ülök a túlparton egy könnyű műanyagszékben
előttem fagylalt kávé konyak minden oly rendezett
koszos kis utcák visszakiabálják a Duna-partra
talpragyar… agyar… ar… híha… za… za…
tazidő… dő… dő… mostoha… soha… ha… ha… ha

(megjelent: Mozgó Világ, 1997.)

Szólj hozzá!