Láthassák Alapos: Körszelet
2009. március 21., szombat
(122 éve született Kassák Lajos)
Mire 34-es bakancsban hazaértem, anyám megmeredt.
A viceházmesterné mosta egy piros vájdlingból,
miközben egy heltaijenő vagy waltwhitman kuplét
énekelgetett, csak úgy magának és a tanoncgyerekeknek,
akik vastag, csukaszürke kabátokban álltak a gangon.
Ó, ó.
Derékszögű 3-szögeket és tetraédereket szőtt a
pókunk minden sarokban, mikor két jókezű
kárpitos futball-mérkőzésre ment.
Akkor esett másodszor teherbe a hugom,
és lejjebb csavarták a lámpákat a balkáni fronton:
törökök, arnótok, bulgárok, görögök, macedónok,
oláhok (megnéztem a nagy Európa-térképen)
és többek között a rácok is. Ó, ó.
Bőgtek a 125-ösök, és talpig fekete kravátlim
egészen hitvánnyá szegényedett, a szegény,
mikor AZEST-nél áttettek helyesírásba engemet.
1. hozzászólás, 2009. március 24. kedd, 23:47
Kassák verse Bartók Bélához
Napraköszöntés
Rettenetesen kigurult a horizont.
Minden fölfelé böködést
ében-ezüst sátor koporsóz
a láthatatlanba.
De feldörgöli már az álmát,
mint a kiszoptatott, vasfejű gyerekek.
Megmosdatja magát a tengerek mélységében,
átnyújtja magát az erdők bozontosságán.
Elterebélyesedik
aureolásan,
mint egy fantasztikus Isten.
A vers a folytatásban Bartók személyiségét és zenéjét jellemzi.