Könyvheti gonoszkodás

Mester, nem illethet téged, csak hódolat;
úton és útfelen dörög dicső neved,
kinőtted rég’ e szűk Vörösmarty teret,
s ezernyi epigon nyáladzva bólogat.

Lírád modern, mindent, mi ósdi félrevet:
se mért ütem, se rím, se ritka gondolat,
unottan besöpörsz zsugát és bókokat,
magabízón nyomulsz, kaszálsz, amíg lehet.

A végén betlizel, csodát hiába vársz,
igazolod magad, vitázol és riszálsz,
rizsázol, reklamálsz, de elhülyít a frász –

s ha „állj elő!” – hívnak harangok, harsonák,
parázol és rinyálsz, hogy az már tiszta gáz.
Gépészkedj bárhogy is, bukás ez, nincs tovább!