Drága kis doktornő, sajog, mint tőrdöfés valami rég bennem – minek a trükközés! Szeret, vagy nem szeret, kitárom lelkemet: jöjjön hát, üsse kő, a végbéltükrözés!

Nem vagyok a gopak ura – zsörtölődik José Cura: Nem szilfid e termet, mégse ások vermet, fejemet se hajtom búra, segít majd a fogyókúra!

(gasztrointesztinális limerick) Bőg a búgócsiga, nekimén a falnak, szomszédomék éppen csigatésztát falnak. Tocsog a pörköltszaft, kanállal zabálnak, csillog a képükön, mint rászáradt hajlakk.

Limericket úgy ír az ember, hogy mólésan éri a reggel. Hej, Edward Lear, Te vagy a zsear – másnaposság ellen a vegyszer!

Van egy kislány, Zvolszky Zita – a kultura borát issza. A lírába, ha tehetném, Istenuccse’, bevezetném, jónéhányszor, oda-vissza!

Csirkefarmon láttalak meg, Jolán, és üstöllést bölcs könyv lett a Korán, mert Allah egy kakasnak négy szelíd tyúkocskát ad. Térjünk által tubicám, szaporán!

Egy művelt elvtársnő, a szőke Zinajda alkalomhoz illőn öltözve, kinyalva, színházba ment este, s ott mindenki leste, hogy pompás alakján feszült a pufajka.

A Felföldön élt egy birka. Legelt, ahogy meg van írva, de a sok esőbe’ összement a szőre – így a klímát nem is bírta.

Kettőezer-három május hatodikán harminc fok volt, mikor temettem az apám. Álltam feje felől, vigyáztam a dögöt, hiszen csak az maradt a francos ég alatt, s vacogott a fogam kékült ajkam között. (nem szabályos limerick, inkább csak limerick-jellegű)

Zsugáért ír verset a férfi és néha már magát sem érti. Fizet a rendszer, stex-szel, meg szex-szel; sok szar között elmegy a tréfli.