Istenfélőként máglyára vetett engem egy kis boszorkány.

Ádáz november lánckereke tiporja gyümölcseinket.

Jó- vagy balsorsom a Föld színéről törölt, a neten élek.

Elgondolkodtam s minden tiszta, mint az ég: vezet istenem.

Mennyi nyomelem! Halok egészségesen, hogyha benyalom.

Beszállt egy fecske nyitva felejtett számba és most rak fészket.

Cseresznyefámról megint lehullt egy levél – rohan az élet.

Bősz békaember berhel békabuzogányt békatutajon.

Tompult agyadban a mindenség, hasadban húsleves lötyög.

Túlsült a bélszín, túlhűlt a hajléktalan – bosszúság mindig.