Hazafelé

Ahogy jöttem, ködében enyhe részegségnek,
aludtam egy órácskát Őrbottyán s Vácrátót
között. A rozs kalásza -mert leszállt a harmat-
elnehezült, mint Ketti, amikor szerettük
egymást, s cipelte sorra érett magvainkat –
kalász testében izzó nyár volt és lesz újra,
s fejét hónom alá fúrja, s megint szeret,
és haja, mint a rozs kalásza, rámhajol,
rámborul: ébreszt, altat engemet.

Szólj hozzá!


Warning: Undefined variable $user_ID in /data/0/5/058a1759-b1d8-43cb-9fd2-839fbcce43b6/karolygyorgy.hu/sub/irasok/wp-content/themes/apricot/comments.php on line 56