Egy mentőben

(Horváth Ferencnek)

Az égi szószt mintha rég hallanánk;
persze, mi tudjuk, minden érthetetlen,
ahogy Webern, amint egy rémes esten
megközelít a zárt ajtókon át.

Emlékeink, mint konstruált boák –
könnyei raszteres-tévészemeknek.
Bagzómacska-szavak a kuka mellett
s a semmibe párátlökő kloák’.

Mert szar a löncs s a hótdög tréfli csak,
nicsak, zsebedben kinyíl egy bicsak,
s kiássuk majd magunk’ a szebb jövőben.

Hereverni, heherészni baró,
míg kint tipród a sok suttyó, tahó –
Matat egy keselyűkacaj a ködben.