Egy költőre

Elönt mindent a konkoly és ocsú,
s alig mutatkozik a búzaszem.
A bölcsesség szerintem szűkszavú,
bolond, ki hablatyol, ha kell, ha nem.

Hatvankilenc kötetnyi zagyvaság,
mindössze negyvenegy-két évesen,
évente három könyvet összevág,
lenyűgöző tempóját csak lesem.

Miért e nagy sietség, nem tudom,
költőnk talán úgy véli, majd ezen
a hegynyi könyvön, mint a grádicson
a Parnasszusra lépked peckesen?

– Poéta úr, igazsága lehet:
én is megtaposnám e verseket!