15-ik március, 1998.

Riadt uszály bőg a dunai ködben
letört faágba botlik a sötétség
hidegbe szélbe öltözik a reggel
türelmesen porlik falban a kő

A Moszkva tér zsong mint a hangyaboly
üzemel ma is az emberpiac
– penészes arcok éh’ tekintetek –
Zokog a fölkelő szűz Március
esernyők nélkül ázik a Kalef