(lom ó-rock)

Hol Ottó boldog volt,
ott most ó rom borong.
Ormokon
hófoltok
s hordókból bor csorog.

Egy neandervölgyi beamter
(kezében csokornyi leander)
részegen támolygott,
s vén neje rámorgott:
a lépted kusza, mint meander!

Véget ért a lakógyűlés;
zárszámadás - nehéz szülés.
Nem vették észre:
hogy’ léptem félre -
egy évig most újra züllés!

(Bakonyi Károlynak)

Irsai Olivér, Tramini Piroska,
Karcsi bá’ kertjében mentek a tilosba.
Micsoda hymen volt! -
Iszom a finom bort,
s a jobbik énemet belőlem kihozza.

Nem rokona lady Anna,
vén alkesz csak, aki inna!
- Hű, de jó lesz
majd a borszesz!
Légy az enyém, jó Diana!

Nem jó nekem, úgy se, így se,
nincs, mi szívem felderítse;
mindig csak a gondok,
hamarost bezsongok -
így kesereg Friedrich Nietzsche.

Kedvencem az olaszrizling,
lobog rajtam gatya és ing.
ha a púpom
fölpumpálom
s poharamban nem csak víz ring!

Egy kazuár a kvazáron.
Kitett gyerek - egy rémálom!
Vajh, mit táplálkoz’,
és nem magányos?
Hozzám hozzák azt is: látom.

Ha raccsolna Bella Dóra,
igencsak rossz ómen volna.
Tátanád a szádat:
hát, csak nem feltámadt
a vérnősző Dolabella?

Nem volt olyan ősrégen:
a festői Őrségben,
egyik éjjel,
némi félsszel,
berúgtam az őrségen.