Lefelé megy a vércukrom, megteszi. Leheletem acetonos, püff neki! Szenvedjen is minden gané másnapos, mind, aki az enkezére rátapos!

Láss csodát, ember: macskád a fűben játszik, tavasz van újra!

Brilliáns formák, pontos rímek, ritmusok, bódító szeszek, porok, okos gyógyszerek. Jól megformált életünk mindig tartalmat keres.

Rabolni indul, fején fekete csuklya, lábnyomában vér. Vad november vaskeze az ajtókat cibálja.

Leszaggatva- törve minden útjelző tábla – nem rasszizmus ez.

Hideg kávéban hideg cukor ülepszik – kész hideglelés!

Megszakad a szív: megdöglik a mikróba’ a sok mikróba.

Kertemben húsz szkarabeusz s tizenkilenc zsigabiga, a Szamaras-dűlő alján kinyílt a Sambucus nigra. A natura körülölel, elégia, melankóla holdfény, bikkmakk, tücsökciripp, meghülyít a bukólika.

(három haiku) Mosdasd a lelked, vedd föl legszebb ruhádat: az Úr föltámadt! Ráér holnapig aggódás, gond és bánat: az Úr föltámadt! Hirdessed a hírt: nincsen halál, gyalázat, az Úr föltámadt!

Csak az őncélú pusztítás, kivagyiság az ebédelés. (céklával)