Lótuszkovadás hónapjának második hetében Artivagyok azt mondta a Mesternek (kinek bölcsesség árad minden szavából):
- Ó, tiszteletreméltó Sün & Csin, költözzünk föl a Jázminvirág-hegyre!
- Mi a kórságnak mennénk mi oda, gyermekem? - vonta föl szemöldjét a bölcs.
- Hogy közelebb legyünk az Éghez.
- Az ember olyan teremtmény, fiam, akinek a lába a földön áll, de a feje az égben van, ha akarja, lakjék bár hegytetőn, vagy lapályon.
Így aztán maradtak a seggükön.
Az égről és a földről
2010. december 31., Péntek
Az önhittségről
2010. december 31., Péntek
“A gőg olyan, akár a kelés - belülről ered és kifelé fakad.” (egy Sün & Cen tanítvány az első északi dinasztia korából)
Szocialista brigádnapló, 1972.
2010. december 31., Péntek
Készültünk erősen Marie Curie napra:
volt nagy buli, móka, potya pia, kaja,
huncut népdalokat énekelt ezalatt
az izotóp-labor szoprán férfikara.
Szilveszter
2010. december 31., Péntek
Megadni a módját a ritka napnak,
a pocelánedényt tegnap kiástam;
damaszt, ezüst, kristály, megannyi sallang
hiába díszlik gót gyertyavilágban,
.
a meghívottak mind távolmaradtak;
sunyin kussolnak a hideg szobákban,
hol egymásra nyílik néhány vakablak
s a pezsgőskelyhekben sivár magány van.
.
Lubickolok én is hazug szeszekben
s akár egy önjelölt, türelmes isten,
végigunatkozom dús vacsorákat;
.
magamra koccintok, iszom veszetten,
s megörökítem, lásd, e rút szonettben
nyomasztó emléked, te rusnya század!
A szeretet ünnepén
2010. december 31., Péntek
Túlsült a bélszín,
túlhűlt a hajléktalan -
bosszúság mindig.
Haikuszerű
2010. december 31., Péntek
(Sarrynak)
Boglárkalepke,
hova tűntél hirtelen?
Szállást keresel nekem?
Szilveszter
2010. december 31., Péntek
Siralmas énekünk, mint tenger, árad,
kidőlve fekszik itt, lerontva, mintha
fölkent vezérünk csonka szobra volna,
szerpentin-szemfedő alatt e század.
.
Tósztok idézik, réveteg halandzsa,
a régi, rossz regény, a nők, a vágyak
a múltból kikelnek, velünk danásznak,
bortól, szavaktól émelyeg a banda.
.
A zsibbadt kéz a levegőt kavarja,
hideglelősen fölnyerít egy dajna,
mulatni kell, kit érdekel a másnap!
.
Az óra üt, vége s kezdődik újra,
megcsendül a pezsgő lélekharangja.
Zord szél csupálja, tördeli a fákat.