MókusKerék Imre ‒ Somogyi éjszaka

Eláll a szél a kenderáztatónál,
lehúnyja szirmait a marharépa,
fejét a dombra hajtva szendereg már
Karád, Heresznye, Trakl, Böhönye, Nikla.

Tücsök, kabóca zeng, dünnyög a poszméh,
szagos füvek között cirpel a szöcske,
vörösbegy, sárgaság, bagoly visong, vég
nélkül csivog egy fészekalja Rilke.

A ház előtt Három fa bütykös ágán
megátalkodottan üvölt huszonhat
logorrheás rigó és negyven sármány,
a kis harang negyed kettőre kongat.

Somogy, szülőföld száz hanggal simogat,
Uram, segítsd a bukólikusokat!

Szólj hozzá!