Láthassák Alapos: Körszelet

2009. március 21., szombat

(122 éve született Kassák Lajos)

Mire 34-es bakancsban hazaértem, anyám megmeredt.
A viceházmesterné mosta egy piros vájdlingból,
miközben egy heltaijenő vagy waltwhitman kuplét
énekelgetett, csak úgy magának és a tanoncgyerekeknek,
akik vastag, csukaszürke kabátokban álltak a gangon.
Ó, ó.
Derékszögű 3-szögeket és tetraédereket szőtt a
pókunk minden sarokban, mikor két jókezű
kárpitos futball-mérkőzésre ment.
Akkor esett másodszor teherbe a hugom,
és lejjebb csavarták a lámpákat a balkáni fronton:
törökök, arnótok, bulgárok, görögök, macedónok,
oláhok (megnéztem a nagy Európa-térképen)
és többek között a rácok is. Ó, ó.
Bőgtek a 125-ösök, és talpig fekete kravátlim
egészen hitvánnyá szegényedett, a szegény,
mikor AZEST-nél áttettek helyesírásba engemet.

Ez a bejegyzés a következő kategóriákban található: Szabadvers. Feltöltötte: kgyt.
Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül.
Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.

Egy hozzászólás a „Láthassák Alapos: Körszelet” című íráshoz

  1. rozsavirag írta:
    1. hozzászólás, 2009. március 24. kedd, 23:47

    Kassák verse Bartók Bélához
    Napraköszöntés

    Rettenetesen kigurult a horizont.
    Minden fölfelé böködést
    ében-ezüst sátor koporsóz
    a láthatatlanba.

    De feldörgöli már az álmát,
    mint a kiszoptatott, vasfejű gyerekek.
    Megmosdatja magát a tengerek mélységében,
    átnyújtja magát az erdők bozontosságán.
    Elterebélyesedik
    aureolásan,
    mint egy fantasztikus Isten.

    A vers a folytatásban Bartók személyiségét és zenéjét jellemzi.

Szólj hozzá!

«
»