Két akrosztichon

(Nemes Nagy Ágnes és Pilinszky János emlékének)

Nem értem, hogy miért
Esznek, emésztenek
Marnak szét jól kimért
Esztendők, enzimek,

Siker, csőd nem kísért,
Nem izgat engemet
A korcs utód nem ért –
Görcs epigon követ –

Yankee-földje takar,
Ázott rögök fölött
Gajdol a sok magyar,

Nincs hozzám közötök:
Elrejt a rőt avar,
S nehéz szagú ködök,

Perceg bennem a szú,
Ingerült sósavak,
Lipázok, gyors inú
Idő, tűnt pillanat.

Nincs derű, nincs ború,
Se vígság, se harag.
Zagyva a szó, ocsú –
Kicsépelt szalma csak.

Yorick, ha elkapar.
Jó népem megsirat;
Ásít, felejt hamar.

Nóta, diszkó riaszt.
Otromba zűrzavar
Sivár sír, snassz szavak.

(Először oszloponként, majd egyben olvasni – a szerk.)

Szólj hozzá!