Elgondolkodtam s minden tiszta, mint az ég: vezet istenem.

Mennyi nyomelem! Halok egészségesen, hogyha benyalom.

(gasztrointesztinális limerick) Bőg a búgócsiga, nekimén a falnak, szomszédomék éppen csigatésztát falnak. Tocsog a pörköltszaft, kanállal zabálnak, csillog a képükön, mint rászáradt hajlakk.

Beszállt egy fecske nyitva felejtett számba és most rak fészket.

Cseresznyefámról megint lehullt egy levél – rohan az élet.

Bősz békaember berhel békabuzogányt békatutajon.

Készültünk erősen Marie Curie napra: volt nagy buli, móka, potya pia, kaja, huncut népdalokat énekelt ezalatt az izotóp-labor szoprán férfikara.

Megadni a módját a ritka napnak, a pocelánedényt tegnap kiástam; damaszt, ezüst, kristály, megannyi sallang hiába díszlik gót gyertyavilágban, . a meghívottak mind távolmaradtak; sunyin kussolnak a hideg szobákban, hol egymásra nyílik néhány vakablak s a pezsgőskelyhekben sivár magány van. . Lubickolok én is hazug szeszekben s akár egy önjelölt, türelmes isten, végigunatkozom dús vacsorákat; […]

Tompult agyadban a mindenség, hasadban húsleves lötyög.

Túlsült a bélszín, túlhűlt a hajléktalan – bosszúság mindig.