Elmúlt Karácsony,
most már nem kell szeretni,
hála Istennek!

Ülnek a padon.
Szemükben a fáradtság
s örök szerelem.

(Menyétkének)

Őszi haikuk
a pergamentekercsen -
vízzel festett köd.

Ne emlékezz rám,
én is elfelejtelek,
ha már nem leszek!
***
Emlékezz majd rám,
ha véletlen meghalok -
s veled maradok!

Már sok-sok éve
csak magamra gondolok.
Itt van a balhé?

Kutyám hízeleg,
macskáim nyalnak, falnak.
Íme a fasza!

Élni akarok,
mert nem tudom odaát
szerethetlek-e.

Megyünk a fényben
s nem értjük az ifjakat:
szánalmas vakok.

Nosztálgiázunk,
s már csak a tévét nézzük.
Bizony, volt egy tánc…

Láss csodát, ember:
macskád a fűben játszik,
tavasz van újra!