Egy csöndes tavaszi esten Artivagyok, a tanítvány eltűnődött és úgy maradt. Mintegy három és fél esztendő múltán hirtelen megszólalt:
- Az újjászületésen tűnődtem, ó bölcs atyám - mondta Szün & Csen mesternek, kinek Buddha egyengesse minden lépését,
- vajon milyen formában születnek újjá a dilinyósok?
- Tanítványként - válaszolt csendesen a mester.

Egy hideg téli reggelen Artivagyok a tűzhely előtt guggolt és teli pofával fújta , szította a tüzet. Egyszercsak boldogan kiáltott föl:
- Mester, megvilágosodtam!
Szün & Csüng, a bölcs, áldott legyen a lábnyoma, odalépett tanítványához és nyakonzúdította egy vödör vízzel.
- Ég a kabátod, te hibbant! - csóválta meg ősz fejét.

Egy zegernyés őszi napon így szólt Szün & Csen mester, áldott legyen minden lépte, kedves tanítványához, Artivagyokhoz:
- Vedd fel, ó gyermekem, a cselekvés gumicsizmáját és caplass le a faluba, hirdesd Buddha szent tanait a szájtáti prosztóknak, és hozz nekem egy tömlő bort!
- Hozzál magadnak, ha piálni akarsz! Nem látod, hogy éppen most világosodok megfele, te vén buzeráns?! - felelt a tanítvány és tovább vakarta a lábát.
A mester pedig, Buddha szeme vigyázza lépteit, mi mást tehetett volna, ha egyszer vedelhetnékje támadt, magára öltötte e cselekvés gumicsizmáját, letocsogott a faluba, és hirdette Buddha szent tanait, amíg be nem baszott, mint az atom.

“Tovább a lenini úton!” - rikkantotta el magát Szen-csün mester (legyen áldott a bölcsessége), amikor egy vlagyivosztoki előadása után kitámolygott a kocsmából, azután gyönyörű ívben keresztülesett a biciklijén.

“Egy pont között a legrosszabb út vagyok.” (Szün & Csüng mester)

“A Sátánnak is megvan a maga keresztje.” - mondotta Szün & Csüng mester, aki, mint tudjuk, sem volt keresztény, sem sátánista.

“Az udvariasság a szeretet ruhája.” - mondotta Szün & Csen mester (Buddha legeltesse rajta a szemét) Artivagyoknak és kopogott az ajtón, mielőtt kiment a kertbe ribizlit szedni.

Egy nyári reggelen így szólt Szün & Csün mester (áldott az ő bölcsessége) kedves tanítványához:
- Fogd a kosarat, ó gyermekem és indulj a piacra, mert elfogyott a mungóbab!
- De mester, én most éppen meditálok! - ellenkezett Artivagyok.
- Meditálsz a lófaszt, csak lusta vagy, mint a vízibivaly barackéréskor.

Lótuszkovadás hónapjának második hetében Artivagyok azt mondta a Mesternek (kinek bölcsesség árad minden szavából):
- Ó, tiszteletreméltó Sün & Csin, költözzünk föl a Jázminvirág-hegyre!
- Mi a kórságnak mennénk mi oda, gyermekem? - vonta föl szemöldjét a bölcs.
- Hogy közelebb legyünk az Éghez.
- Az ember olyan teremtmény, fiam, akinek a lába a földön áll, de a feje az égben van, ha akarja, lakjék bár hegytetőn, vagy lapályon.
Így aztán maradtak a seggükön.

“A gőg olyan, akár a kelés - belülről ered és kifelé fakad.” (egy Sün & Cen tanítvány az első északi dinasztia korából)