Akarni kellene, mindent lebírni:
az éhséget, félelmet csontjaidban,
megváltást hinni, karriert csinálni,
vagy végleg feloldódni alkoholban.
Egy ősöd Isonzó pokoltüzében,
egy más a Don-kanyar havában égett,
krumplin, tésztán, falatnyi kis kenyéren,
egy özvegy ország, lásd, végül mivé tett!
Kitörni nincs remény, mindig a porban,
megtörve, megalázva, megtiportan,
felkelve százszor és elesve újra,
a gödrök fölött sírva, káromolva,
maradunk „eleitől fogva” fogva,
kisszerű bűneinkbe visszahullva.

Drága kis doktornő, sajog, mint tőrdöfés
valami rég bennem - minek a trükközés!
Szeret, vagy nem szeret,
kitárom lelkemet:
jöjjön hát, üsse kő, a végbéltükrözés!

Dúskálj, vagy nélkülözz a csalfa ég alatt,
prédálj halat, vadat, vagy kapard a falat,
repítsen liMuzin, vagy ócska bikkfaláb,
légy mindig önmagad, soha ne add alább!