Vörös Murczi Mihály: Váczi dal

Lefelé megy a vércukrom,
megteszi.
Leheletem acetonos,
püff neki!
Szenvedjen is minden gané
másnapos,
mind, aki az enkezére
rátapos!

Tavasz

Láss csodát, ember:
macskád a fűben játszik,
tavasz van újra!

Sedoka

Brilliáns formák,
pontos rímek, ritmusok,
bódító szeszek, porok,
okos gyógyszerek.
Jól megformált életünk
mindig tartalmat keres.

November

Rabolni indul,
fején fekete csuklya,
lábnyomában vér.
Vad november vaskeze
az ajtókat cibálja.

Útjelzők

Leszaggatva- törve
minden útjelző tábla –
nem rasszizmus ez.

Maradék

Hideg kávéban
hideg cukor ülepszik –
kész hideglelés!

Mikrohullák

Megszakad a szív:
megdöglik a mikróba’
a sok mikróba.

Televény

Kertemben húsz szkarabeusz
s tizenkilenc zsigabiga,
a Szamaras-dűlő alján
kinyílt a Sambucus nigra.

A natura körülölel,
elégia, melankóla
holdfény, bikkmakk, tücsökciripp,
meghülyít a bukólika.

Húsvét

(három haiku)

Mosdasd a lelked,
vedd föl legszebb ruhádat:
az Úr föltámadt!

Ráér holnapig
aggódás, gond és bánat:
az Úr föltámadt!

Hirdessed a hírt:
nincsen halál, gyalázat,
az Úr föltámadt!

Ebéd

Csak az őncélú
pusztítás, kivagyiság
az ebédelés.

(céklával)

« Újabb bejegyzések | Régebbi bejegyzések »